Nem bírja a kritikát Esztergályos Cecília

Szombaton ünneplelte 70. születésnapját Esztergályos Cecília, aki számvetés helyett inkább az előtte álló feladatokra koncentrál.  Hosszú karrierjében nem is bánt meg semmit, de a gyerekkérdést szívesen törölné az életéből.

A hetven év szép kerek szám, készít ilyenkor számvetést?
Esztergályos Cecília: Isten őrizz, én nem szoktam számot vetni! Nem nézek vissza, de előre sem szeretnék látni. Nem jósoltatok soha magamnak, nem akarom tudni, hogy mi vár rám. Egyébként azt szoktam mondani, az előző 70 év arra volt jó, hogy felkészüljek a következő hetvenre.

Sokat változott a korral?
Rájöttem, hogy nincs értelme komédiázni. Játszani, azt igen, azt nagyon szeretek. De nem megjátszani. Nem szabad a rosszhoz is jó képet vágni. Ma már kerek perec megmondom a véleményemet. Fárasztó folyton úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Milyen gyerekkora volt?
Nagyon jó, reggeltől estig bohóckodtam, nevettettem mindenkit. Ha észrevettem, hogy tetszem, akkor még inkább csináltam.

Szófogadó gyerek volt?
Csak a csínytevésen járt az eszem. A mamáéknak szót fogadtam, de azért szerettem őket átverni. Például azzal, hogy beteg vagyok. Feldörzsöltem a lázmérőt, hogy ne kelljen iskolába menni. A balettintézetben délelőtt voltak a  szakmai órák, délután az elméleti órák. Délelőtt még minden rendben volt, de délutánra valahogy mindig belázasodtam. Ha este előadásom volt, akkor hirtelen meggyógyultam megint.

A balettből természetes úton jött a színészet?
Igen. Elsőre fel is vettek a főiskolára, addigra persze már leforgattam négy filmet. Egyébként állítom, hogy beszédhibás voltam, és vagyok ma is. Nem tudtam bizonyos szavakat kimondani, ezen rengeteget kellett dolgoznom.

Van olyan időszak, amit szívesen kitörölne az életéből?
Van, persze, sok. Itt van például a gyerekkérdés. Hogy nekem nem lehetett saját gyermekem. Az egy, aki lett volna, de nem született meg, most már ötvenéves lenne, én meg már régen nagymama. De az élet kárpótolt, így is nagymama vagyok, a férjem, Péter kisunokái havonta két napot töltenek nálunk. Ilyenkor sütök, főzök nekik, és persze játszunk a végkimerülésig. És Jani öcsém legkisebb gyerekével, Dáviddal is rengeteg időt töltök együtt.

Az interjú folytatásáért kattints ide!